BELGA HIDEGVÉRŰ vagy BRABANTI
belga hidegvérű a flamand ló leszármazottja. Ezek a "nagy lovak" máe Ceasar ideje óta megtalálhatók Flandriában, és a középkorban felfegyverzett páncélos lovagok csatalovaiként terjedtek el Európában. Szinte minden országban keresztezték őket a helyi állománnyal, így elomondható, hogy a modern hidegvérű fajták nay része a flamandtól származik.
A 19. századtól a gazdaság igényelte a hidegvérűt, hiszen más fajta nem volt alkalmas nagy terhek vontatására, valamint nehéz mezőgazdasági munkák elvégzésére. A nagy keresle az állomány gyors ütemű gyarapodást és rövidesen egységes küllemű fajtát eredményezett. A 19. század utolsó harmadában Oroszországba, Olaszországba, Németországba, Franciaországba és az Osztrák-Magyar Monarchiába adtak el hidegvérű lovakat Belgiumból. A fajtána jó reklám volt az országos bemutató, melyet minden évben Brüsszelben rendztek.
A fellendülés az I. világháborúig töretlen maradt. kkor, mivel Európában megszakadt a kereskedelem, az USA belga melegvérű tenyészete biztosította a fajta fejlődését, ahol ebben az időszakban kialault egy, a belgiumi egyedektől kissé eltérő küllemű állomány.
A háború után Belgium tenyészete ismét fejlődésnek indult: 1925-ben 1000 csikót regisztráltak, míg 11937-ben 3195 egyed született. A fajta sikeresen átvészelte a II. világháború és a gépesítés időszakát. Nagy hagyományai miatt jelenleg is világszerte népszerű, hobbilóként is. |