BAJOR MELEGVÉRŰ
A német melegvérű lófajtákat elemezve könnye észrevehetjük, hogy azok általában nem fajtajellegzeteségeik, hanem terültei elhelyezkedésük alapján külníthetők jól el. Igaz ez a bajor melegvérűre is, melynek ma használt típusa hasonló a többi német melegvérű fajtához. A szinte azonos külső és belső dottságok a közös töténelmi háttérnek és a tenyésztés azonos irányvonalainak tudható be.
A fajta egyedeinek ősei már Kr. u. 1000 körül megtalálhatók voltak a bajorországi Rottal térségben. Bizonyítható, hogy ezeket a lovakat ekkor már háziasították, és elsősorban fölművelésre használták.
A bajor melegvérű tudatos teyésztésének kezdete V. Albert bajor herceg nevéhez fűződik, és a 16. század közepére tehető. Az uralkodó nápolyi, német, spanyol, északnémet és magyar méneket hozatott Asbac és Griesbach térségébe, hogy mgkezdődhessen egy, az udvari és katonai célokra egyaránt jól használható fajt kitenyésztése. Az állományt később holsteini, az 1800-as évektől pedig angol, arab és anglo-ormann vérű ménekkel keresztezték. Az 1900-as évek fordulóján oldenburgi, majd az 1980-as évektől kezdve hannoveri, trakehneni, és angol telivér éneket vontak be a tenyésztésbe.
Így alakult ki sokoldalúan hasznosítható sportló, melynek egyedei díjugratásban díjlovaglsban, lovastusában és fogathajásban is jól hasznosíthatók. |